Légy szerény és megfontolt, életed legyen a biztositék ehhez.Ha már rájöttél mi az élet célja,
aszerint élj, hogy bensődnek megfelelj; lényegtelen, mit gondolnak felőled. Érd be azzal, hogy
hátralévő napjaidat-bármennyi van még hátra-éned belső parancsának megfelelően morzsolod le...Annyi tévelygés után végre rájöttél,hogy a boldogságot meg nem lelheted a
gazdagságban, a hírnévben, az élvezetben, de a képmutató szeretetben sem.
Hol lakik hát? Az emberi természet megkívánta tevékenységben, a rossz dolgok megváltoztatásában, a szív megelégedettségében, az értelmes és érzelmes kapcsolatokban...
Ha sorsod valakivel összekötöd,tudd, bogy mit vall az az ember a jóról és rosszról. Amint nem veheted rossz néven, hogy a fügefa fügét terem, így azon sem szörnyülködhetsz, ha az emelkedett
lélek a jóra, a romlott pedig a gonoszságra hajlik... Mégse vádolj senkit! Ha teheted, igazitsd helyre mások hibáját; ha nem teheted, fogadd el öket olyannak,amilyenek. Míg tőled függ, amit teszel,
magad felelsz érte. Ha mástól függene,kit vádolnál? Az atomokat vagy az isteneket?
Minden lény valamire született: az ember, az ökör, a szőlőés a kő is tudja a maga szerepét. Emberrel semmi nem eshet meg, ami nem emberi; ökörrel,ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz,
kőhöz, ami kőhöz nem illik...Aki nem tudja, mi a világ, az nem tudja, hol van ő maga.
Aki nem tudja,mire született, az nem tudja, kicsoda ő tulajdonképpen, és mi a vilag.
Másokkal együtt lelegezzük be a körülöttünk szétáradó levegőt. Az emberek egymásért születtek. Vagy formáld őket, vagy tűrd el valamennyit, ha a boldog élet után sóvárogsz...

1

1