Radn�ti Mikl�s - LEV�L A HITVESHEZ

A m�lyben n�ma, hallgat� vil�gok,
�v�lt a cs�nd f�lemben s felki�ltok,
de nem felelhet senki r� a t�vol,
a h�bor�ba �jult Szerbi�b�l
s te messze vagy. Hangod befonja �lmom,
s sz�vemben nappal �jra megtal�lom,
h�t hallgatok, m�g zsong k�r�m fel�llv�n
sok h�v�s �rint�s� b�szke p�fr�ny.

Mikor l�thatlak �jra, nem tudom m�r,
ki biztos volt�l, s�lyos, mint a zsolt�r,
s sz�p mint a f�ny �s oly sz�p mint az �rny�k,
s kihez vakon, n�m�n is eltal�ln�k,
most bujdokolsz a t�jban �s szememre
bel�lr�l lebbensz, �gy vet�t az elme;
val�s�g volt�l, �lom lett�l �jra,
kamaszkorom k�tj�ba visszahullva

f�lt�kenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifj�s�gom cs�cs�n, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - rem�lem �jra
s az �ber l�t �tj�ra visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s bar�tom, -
csak messze vagy! T�l h�rom vad hat�ron.
S m�r �sz�l is. Az �sz is itt felejt m�g?
A cs�kjainkr�l �lesebb az eml�k;

csod�kban hittem s napjuk elfeledtem,
bomb�z� rajok h�znak el felettem;
szemed k�kj�t csod�ltam �pp az �gen,
de elborult s a bomb�k f�nt a g�pben
zuhanni v�gytak. Ellen�kre �lek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit rem�lek
f�lm�rtem s m�gis eltal�lok hozz�d;
megj�rtam �rted �n a l�lek hossz�t,

s orsz�gok �tjait; b�bor par�zson,
ha kell, zuhan� l�ngok k�zt var�zslom
majd �t magam, de m�gis visszat�rek;
ha kell, sz�v�s leszek, mint f�n a k�reg,
s a folytonos vesz�lyben, bajban �l�
vad f�rfiak fegyvert s hatalmat �r�
nyugalma nyugtat s mint egy h�v�s hull�m:
a 2 x 2 j�zans�ga hull r�m.

Lager Heidenau, �agubica f�l�tt a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember

"Menn�l t�bbet gondolkodom rajta, ann�l ink�bb �rzem,
hogy semmi sincs, amiben t�bb m�v�szet lenne,
mint szeretni az embereket."
(Vincent van Gogh)

"Adj egy mosolyt az embereknek, akiket szeretsz. Egy egyszer� sz�t mit�l m�s boldog lesz, s te is az lehetsz. Bar�taidnak mond el, hogy �rt�k is van ez a nap, hisz a bar�ti szeretet egy sz�p emberi �rz�s, mely ha �polod, s �vod �r�k marad. "

,,A bar�ts�g igazi dics�s�ge nem az egym�s fel� kiny�jtott k�z, nem a kedves mosoly, nem is a t�rsas�g �r�me,
hanem a lelki-szellemi megvil�gosod�s,
amelyben r�szed lehet,
amikor r�d�bbensz,
hogy egy embert�rsad hisz �s b�zik benned!"

(Ralph Waldo Emerson)